Versenyképesség

Írta: Dócs Beáta 2010. január 11. hétfő, 14:41

Versenyképesség; Vagy végleges leszakadás?

Évek óta azt érzékeljük, hogy a versenyszférában tevékenykedő vállalkozások egyre nehezebben állnak meg a nemzetközi versenyben.
A „nemzetközi” ebben a formában nem jelent egyben országhatárt is, mivel a gazdaságot jelentős mértékben átszövik a külföldi érdekeltségű, multinacionális társaságok.

A klasszikus közgazdaságtanban használnak egy olyan fogalmat, hogy „versenyképesség”.
E fogalom alatt azt értjük, hogy a verseny szférában – piacgazdaságban – a vállalkozások egyre jövedelmezőbb termékekkel elégítik ki a felhasználókat. Itt nagyon lényeges a „jövedelmező” állítás, hisz ez teszi lehetővé a vállalkozás hosszú távú fenntartását, bővítését.

A versenyképességet vizsgálhatjuk: termék; vállalat; város; régió; ország összevetésben.
A cikk az ország versenyképességének elemzését tűzte ki céljául.
Azért az ország versenyképességét elemzem, mert a hazai vállalkozásokat egységesen érinti az adó, a kamat, az energia, stb. hátrányos pozíciója. Természetesen az Észak-magyarországi régióban működő vállalkozásokat ezen felül tovább sújtják a helyi sajátosságok, rendelkezésre álló dolgozói létszám alacsony iskolázottsága, munkamorálja a térség infrastruktúrájának fejletlensége, hiányzik a térségből jelentős összeszerelő üzem, mely felszívná a beszállítói hátteret, stb.

Az országok közti versenyképességet legátfogóbban két svájci székhelyű kutatóintézet elemzi. A genfi World Economic Forum /WEF/és a lausanne-i Institute for Management Development /IMD/. A továbbiakban az értékelést IMD-re támaszkodva mutatom be , ugyanis véleményem szerint – azzal, hogy több mint 300 mutató alapján hasonlítja össze az országokat, ez tükrözi legjobban a valós helyzetet. A kutatók évente 52-57 országot elemeznek, állítanak rangsorba. Egyébként a rangsor első helyén folyamatosan az USA áll.
Az alábbi diagramon mutatom be, hogy a versenyszférában meghatározó partnereink, illetve legnagyobb felvevőink versenyképessége, hogy alakult az elmúlt 10 évben, mivel rangsorról van szó, így a kisebb számok a jók.

 

Versenyképességi rangsor

 

Mint látható a mutató alapján, Magyarország a vizsgált országok közül folyamatosan csúszik lefelé és ez évben a 45. helyre kerültünk.

Felmerül a kérdés, hogy miért jutottunk ide?!

-    Az évek óta magas / ~ 8 %-os/ államháztartási hiány az államadósság gyors emelkedéséhez vezetett. A magyar gazdaság évek óta jelentősen többet fogyaszt, mint amit megtermel. Tovább nehezíti a helyzetet, hogy a többletfogyasztás jelentős része nem a termelő szférába történt, amely direkt úton kitermelné a beruházások értékét, hanem az infrastruktúrába, illetve lakossági ágba.
-    Alacsony lakossági megtakarítás. Az alacsony keresetek miatt nincs felhalmozás.
-    Növekvő vállalati és lakossági deviza hitel felvétel. A bankok a PSZÁF (állam) statisztálása mellett egyre kedvezőbb devizahitelkonstrukciókkal vitték be a lakosságot az eladósodottságba. A pénzügyi válság kirobbanásával az igénybevevők jelentős részénél törlesztési gond áll fenn. Hasonló probléma érinti a vállalkozásokat is. Különösen azokat, akik az elmúlt években jelentős fejlesztéseket hajtottak végre, az akkor hat százalék körüli kamat helyett most tizenkettő-tizenhárom százalékkal kell visszafizetniük a hitelt. Ugyanakkor a bankok a devizákat az év elején forintra váltották, mely önmagában egy jelentős veszteséget okozott.
Minthogy e helyzet kialakulásában jelentős szerepe van az államnak, ennek ellenére nem látszik a megoldásban való szerepvállalása.
-    Növekvő fizetési mérleg hiány.
-    Hitelességi problémák. Az állam éveken keresztül nem teljesítette költségvetési mutatóit.

Ezek eredménye a folyamatosan romló hitelminősítés, mely a kamatok növekedését vonta maga után.
A versenyképesség szempontjából ez év különösen fontos, ha figyelembe vesszük a pénzügyi-gazdasági válság méretét, annak Magyarországra gyakorolt hatásait.
Az elemzők ez évre készítettek egy „ország stressz tesztet” is, mely azt hivatott bemutatni, hogy mely országok viselik el jobban a válság kedvezőtlen hatásait, illetve milyen gyorsan tudják visszaállítani versenyképességüket.
Magyarország ezen összehasonlításban a  vizsgált 57 ország közül az 52. helyezést érte el.

Ez az elemzés négy fő témakört vizsgál:

- Makrogazdaság	44. hely
- Kormányzat, jogi környezet, bürokrácia	45. hely
- Üzleti élet	55. hely
- Társadalom	56. hely

/Utánunk csak Venezuela található!/
A kissé általános elemzés után vizsgáljuk meg azokat a főbb pontokat, melyek ilyen rossz rangsort adnak Magyarországnak.
Különösen azért lényeges rávilágítani versenyképességünk hátrányaira, mert a válság egyben lehetőséget is adhat az előkelőbb helyezésre, ami azt is jelenti, hogy gazdasági növekedésünk, stabilitásunk javulhat. Abban az esetben ha ezt nem sikerül megvalósítani, akkor  végső lemaradottak, a sereghajtók  leszünk.
A Bajnai kormány válságintézkedései jó irányban hatnak, de nem elégségesek.
A vállalkozásokat terhelő adók lényegesen nem változtak.
A kiadáscsökkentések is csak a bérekre (13. havi nyugdíj, közalkalmazotti 13. havi bér) vonatkoznak. Továbbra is megmarad a nagyvonalú, pazarló túlköltekezés állami, önkormányzati szinten egyaránt.
A cikk terjedelembeli korlátok miatt azokat a tényezőket vizsgálja, melyek legjobban hatnak versenyképességünkre.
Ezek:
-    Adó
-    Kamat
-    Energia árak
-    K + F
-    EU támogatás
-    Oktatás

Magas adóterhek:

Magyarország növekedési üteme  az elmúlt 10 évben stagnált, majd jelentősen csökkent. A növekvő fogyasztást a költségvetés hitelből fedezte.

Az állam a GDP közel 50 %-át osztja újra, melyet a beszedett adókból tud biztosítani. Ez azt jelenti, hogy ennek a jelentős visszaosztásnak a magas adók a következménye. Kívánatos lenne e szintet a nemzetközi átlag körülire, 30-36 %-ra beállítani.

Az alábbi ábra mutatja a visegrádi országok államháztartási kiadásainak mértékét.

Ez a túlzott mértékű visszaosztás maga után vonja az államháztartási hiányt,

melyet követ az államadósság növekedése.

A magyar gazdaság versenyképességének javulását a magas adóterhek gátolják legjobban.
Az adóterhek csökkentése érdekében – közmegegyezéssel – piac komform államigazgatást kell kialakítani. Át kell alakítani az önkormányzati, egészségügyi, oktatási és szociális rendszereket. Ezzel párhuzamosan eredményesen kell felszámolni az adó elkerülést vagyis a jelenleg 20-30 %-ra becsült fekete gazdaságot szűkíteni kell.
A szűkítést az adó morál javításával, az adórendszer lényeges átalakításával, a notórius adókerülők hatékony felderítésével és felelősségre vonásával lehet elérni.
Kár, hogy a mostani intézkedés csak a szociális rendszerhez nyúlt hozzá.

Magas alapkamat:

Európában egyedülállóan magas a jegybanki alapkamat, melyet az eladósodottság mértéke, a magyar államháztartási hiány és a jegybank - kormány közti összehangolatlanság eredményezett és hatása még évekig tartani fog.
Azzal, hogy Magyarország működésének finanszírozásához kilenc százalék, vagy a fölött kap hitelt, tulajdonképpen a hazai vállalkozásoknak kell megtermelnie ezt a négy-hat százalék kamattöbbletet.
Ez a kamattöbblet éves szinten az 1200 MdFt-os kamatterheket figyelembe véve 500-700 MdFt nagyságú. Ez a fizetendő kamattöbblet évente az EU források közel felét el is viszi. Vagyis EU forrásunk fele a pénzügyi befektetőknél landol.
A magyar alapkamat a kereskedelmi bankok kamatszintjét is viszi magával.
Ma egy vállalkozás 12-14 %-ért kap hitelt. Kevés olyan termék van, melynek ára ezt elviseli.
Szintén nem térül meg egy beruházás ilyen magas kamatok mellett.
Tovább nehezíti a vállalkozások finanszírozását a bankok közt eluralkodó forrás- ill. bizalom hiánya.
Véleményem szerint itt az állam (MFB) magára hagyja a hazai vállalkozásokat.
Egyrészt az állami tulajdonú bankok a kereskedelmi bankoknál rosszabb feltételekkel sokkal bürokratikusabban kezelik a partnereket. Másrészt a kormány által elindított egy-egy program rendre megbukik ezen intézmények hozzáállása miatt. Lásd Jeremie program. Közel két év alatt mindössze 6 Mrd Ft-ot tudott kihelyezni kisvállalkozói körbe. Ezzel szemben a kamara menedzselte Széchenyi kártya több, mint 150 Mrd Ft hitellel teszi működőképessé a vállalkozások ezen rétegét.
Magyarországon az elkövetkező kormányok elsődleges feladata, hogy a rendkívül magas kamatokat a gazdaság stabilizálásával, a politikai közhangulat javításával, közös erőfeszítéssel európai szintűre vigyék le azért, hogy a megtermelt GDP egy részét ne a pénzügyi befektetők vigyék el.
Csak így tud mentesülni a gazdaság egy jelentős versenyhátránytól.

Energia árak:

Az energia szektor kényszerű privatizációja (költségvetési bevétel) és a magyar adóterhek eredményeként Magyarországon jelentősen magasabbak az energiaárak, mint a konkurens országokban.

Ipari fogyasztási gázárak EU/Gigajoulz

 

Ipari fogyasztói villamos energia árak EU/KWh

Sajnálatos módon az energia árak liberalizációja sem hozott árcsökkentést.
Ebben jelentős szerepe van annak, hogy az elosztó rendszerek pl. MVM jelentős nyereséggel dolgozik. (állami tulajdon miatt újabb adóbevétel?)
Különösen érződik ez most amikor a világon mindenütt lefelé mennek az energiaárak, nálunk áremelkedés van.

EU támogatás:

A rendelkezésre álló mintegy 8000 Mrd Ft EU forrásból mindössze 11 % jut a gazdaság élénkítésére. Aránytalanul magas az infrastruktúra, közösségi épületek, belvárosok támogatási aránya.
A pályázati rendszer hibájából, a kiírók nem megfelelő helyi érdekképviselete miatt a pályázatok meghatározó hányadát nálunk - más EU-s országoktól eltérően - nem helyi vállalkozások nyerik. Ugyancsak ennek tudható be, hogy a pályázók a  célnál jóval magasabb árat adnak meg (Margit-híd; Metró stb.)
A válságból való sikeres kijövetel egyik meghatározó tényezője lehet, hogy ezen a téren milyen változásokat tudunk elérni.
-    EU források legalább 35-45 százalékának reálszférába való átcsoportosítása: A válság miatt most különösen fontos, hogy a rendelkezésre álló források minél nagyobb hányada olyan fejlesztések alapja legyen, melyek rövid időn belül új értéket, szolgáltatást biztosítanak.
-    Szükséges a pályázatok elbírálásának lényeges felgyorsítása egy-egy témában, havi döntést kell folyamatosan működtetni.
-    Kiírási feltételeknél a térségi vállalkozások erőforrásainak figyelembe vétele.
-    Tekintettel arra, hogy a régióba nem „jutott” nagyméretű összeszerelő üzem, így a beszállítói programhoz pozitív diszkrimináció szükséges, - pótlandó a szállítási távolság költsége -. Ugyancsak ellensúlyozni kell azt a gyakorlatot, hogy a környező EU-s országok inkább hazai beszállítót választanak (szemben velünk).

K + F tevékenység:

A versenyszférában tevékenykedők közvetlen információk ismeretében döntenek egy-egy kutatás – fejlesztés témában és saját tőkéjüket kockáztatják. Ezzel szemben az állam közvetett információk alapján a közpénzeket kockáztatja.
Ennek megfelelően kell a célra rendelkezésre álló forrást szétosztani.
Most különösen fontos, hogy a szűkös forrásból szinte azonnal megtérülő fejlesztés legyen. Ennek érdekében a kutatóintézeteket, tudásközpontokat érdekeltté kell tenni a gyakorlatban megvalósítható, új használati értékű versenyképes termékek, szolgáltatások versenyszférával való közös kifejlesztésre.
Természetesen ezzel nem vitatom az alapkutatások szükségességét, de véleményem szerint azt is célra orientáltabban kell végezni.

Oktatás:
Bár az oktatás minőségének hatása a versenyképességre közvetlen számokkal nem mutatható ki, de úgy gondolom, hogy a korábban felvázolt, és elemzett versenyképességi mutatók mellett lassan egyik legjelentősebb tényező lesz.
Az elmúlt évtizedek társadalmi-gazdasági változásai lényegesen megváltoztatta az oktatás színvonalát.

A változásnak több oka van:
- Oktatási intézmények finanszírozása fejkvóta alapján egyértelműen a minőség rovására megy.
- Az oktatási intézmények beiskolázási terve, és a gazdaság szakemberigénye messze nincs összhangban. Különösen érvényes ez a főiskolai, egyetemi képzésre.
- A termelő munkában való részvétel leértékelődése oda vezetett, hogy ma már szakmunkástanulónak csak kettes-hármas eredménnyel, kényszerből mennek a fiatalok.
- A társadalomban végbemenő változás elhanyagolta az értéket előállítók anyagi-erkölcsi elismerését. Ebben jelentős szerepe van a kereskedelmi csatornáknak is, hisz nekik köszönhetően szinte minden fiatal példakép valamilyen „sorozat” hőse, és nem egy olyan fiatal magyar szakember, aki megalkotta az átlátszó betont, a 3D-s számítógépet, stb. Róluk alig jelenik meg cikk.
-  Ha felismerjük, és teszünk érte, hogy a tíz millió magyart nem tudja eltartani egy millió dolgozó, akkor véleményem szerint nagyobb elismerés jár a reálszférának.

A bemutatottak alapján ma egy magyar vállalkozás tevékenységi ágtól függően
15-25 % versenyhátrányban van a versenyszférában. Ezzel a hátránnyal csak
úgy lehet piacon maradni, ha alacsony jövedelmezőséggel, de inkább
veszteséggel tevékenykedik. Ez maga után vonja, hogy az eddig is alacsony
tőkeellátottsága tovább romlik, nem tud fejlődni. Vagyis kiesik a piaci szereplők
közül.
Gondolom, hogy ma Magyarországon ez senkinek sem érdeke.
Nem lehet senkinek érdeke, hogy Európában sereghajtók legyünk.
Ezért lényeges, hogy a versenyhátrány elemeit azonnal, és folylamatosan javítsuk, még az európai átlagot el nem érjük.
E nem kis munkában a kamara mint eddig is felajánlja szakmai segítségét települési, régiós, mind országos szinten egyaránt.

Miskolc, 2009. 07. 09.
	Szalai József
	általános alelnök